Annyira szép lett volna, ha a vérkomoly énektanárunk gimiben ilyen erős darabokat is megmutat, mint például Mozarttól a “Leck mich im Arsch” – ami németül még nem is tűnik olyan erős kijelentésnek, de ha kiderül, hogy ez konkrétan azt jelenti, hogy “Nyald ki a seggem!” – elolvadtam volna a gyönyörűségtől. Azért, mert ahogy mondjuk Jannus Pannóniusról kiderült, hogy ő is emberből volt, és pajzán verseket is írt, nemcsak a magasztos “most Pannónia is ontja a szép dalokat”
Na, de a lényeg Mozart, a csodagyerek felnőtt korában elégé szerette a fenekeket, és ami vele jár. De szebben megfogalmazva imádta a mocskos dolgokat. Ez a levelezéséből derült ki, és nem olyan dolog, amit irodalom órán tanítanak, vagy énekkórán. Az unokatestvérével való levelezésben például arról ír, hogy ég a segge, és jó lenne, ha kijönne belőle a “sár”. 1938-ban amikor előkerültek ezek a levelek, hát, nyeltek egy nagyot, vagy többet is. A levélben leír egy óvodai mondókát is, amit az anyja és az apjának írt egy levelében is megtaláltak. Aztán lehet, hogy akkor ez teljesen oké volt, csak a prűd 21. századból tűnik, irreálisnak, hogy Mozart olyan óvodás versikét ír le, ami valahogy így hangzik műfordítás nélkül
“Jó éjszakát kívánok,
Szarj az ágyadba, kérlek alásan,
Aludj szépen, nyugodtan,
Ez a mocskos humor Mozart családjában teljesen elfogadott volt, és az akkori német kultúrában is állítólag. Látnék ebből egy Netflix sorozatot 🙂 Néhány pszichológus azt gondolja, hogy valójában Tourette szindrómája volt, az magyarázza a mocskos száját. A barátai szórakoztatására viccből egy csomó ilyen káromkodós kánont írt. A “Nyald ki a seggem” lett a leghíresebb, aminek aztán az a csúnya sors jutott, hogy Mozart halála után a felesége elküldte egy kiadónak, akik szépen megváltoztatták a szövegét “Legyünk boldogok”-ra, a zenéje természetesen maradhatott.
