“Soha ne vesszőzz senkit 30 percnél tovább…a lovaglópálcával mindig középre üss..” – jegyzeteltem ügyesen, okosan még jópár éve, amikor az egyik online magazin újságírójaként elmentem Pirner Alma ‘Fétis‘ tanfolyamára, ahol esküszöm picit kedvet kaptam a domina szakmához. Mert az bizony egy kőkemény szakma – csomó tudás kell mögé – nem arról szól, hogy bemegy valaki, én meg ütöm, ahol érem. Nem, nem…
A Netflix Sex, Explained című sorozatnézése közben – amiről majd külön írok – bukkantam Mercy Mistress-re: ami egyébként “dramatic dark comedy”-ként írja körül magát, de valójában egy amerikai-kínai domina visszaemlékezésein alapul. Mistress Yin történeteit eleveníti fel – a YouTube-on simán megnézhető websorozat pár perces részekkel. (A producere az a Margaret Cho, aki például a 30Rock-ban Kim Dzsong Un-t is játszotta.)
Minden rész a kliensre, Kenre fókuszál, arra, hogy az adott ember, hogyan egyensúlyoz vagy éppen, hogyan nem a “vanília” élete és a “másik” élete között. És nemcsak azt mutatják, amikor a dominája lábát csókolgatja, hanem azt is, amikor dumálnak a pasi szorongásairól. Bevallom, én azt hittem, ilyet a domináddal nem lehet…Mistress Yin legerősebb mondata, hogy “olyan világban élünk, amikor egy pasi, aki erőszakoskodik nőkkel simán lehet elnök, de ha valaki szeretné megcsókolni a babája lábát, az bújkáljon szégyenében…” Tényleg pár perces egy-egy rész, mire egyet pislogsz, vége is. Szerintem végtelenül emberi, és ami borzasztóan fontos, minden közös beleegyezéssel történik benne.
Tudjátok, hogy a Szexsulin szeretem megmutatni a szexualitás minden árnyalatát, és nem szeretem a “sémelést”, vagyis ha valakit azért megszégyenítenek, mert mondjuk szereti a fenekelést, vagy a női lábakra gerjed. Szóval azért nézzetek bele a Mercy Mistress-be, hogy – ha ismeretlen ez a világ – lássátok bele a motivációkba, a miért-ekbe, és természetesen nem kötelező “ilyeneket” csinálni, de fogadjátok el hüledezés nélkül!
Borítókép: Mercy Mistress