Bevallom, nem egészen értem azokat a posztokat, amelyek arról szólnak, hogy “Hurrá, végre, több időnk lesz magunkra, meg másokra is, és végre elolvashatod a világ összes könyvét, meg megtanulhatsz horgolni, mert hát időőőő, azt most kaptunk sokat…” Pedig szerintem sokkal több időt nem kaptunk, már bocs, csak máshonnan dolgozunk – már, aki olyan szerencsés, hogy tud otthonról melózni.
Szóval ígérem, ez a cikk nem arról fog szólni, hogy találj ki új szexpózokat karantén idejére, mert különben megőrülsz. Mert szerintem a házi – önkéntes – karantén elviselése is személyfüggő, szóval mindenki maga tudja, vagy majd megtudja, hogy ő hogyan bírja átvészelni, vagy egyszerűen csak megélni. Illetve valószínűleg a bezártság/összezártság elviseléséhez is sok őszinte párbeszéd kell, pont mint a szexhez. Good luck Szexsuli olvasók! <3
Ez a cikk igazából egy hangos gondolkodás – nem lesznek benne tippek, csak kérdések, meg kétségek, de hátha ti is gondolkodtok ilyeneken, és közösen valamit összedobunk…
Szóval mi öt éve vagyunk együtt a pasimmal, és egészen idáig nem laktunk együtt. Most év eleje óta tervezzük, hogy összeköltözünk, de ez a koronavírus kicsit begyorsította. Úgy voltunk vele, hogy nem home office-olunk külön egymástól. Meg amúgy is csökkentsük a kockázatokat, szóval a #maradjotthon mellett döntöttünk közösen, meg a világgal.
“Mi puszilkodunk egymással, mert akkor vagy mindketten kapjuk el, vagy egyikünk se”
– mondta a nagymamám, és engem meg kitört a frász, mert valójában azt szeretnéd hallani a nagyszüleidtől, hogy celofánban járnak, igen, otthon is. Vagy legalább levitálnak egész nap, így semmihez nem érnek… Én is – ahogy mindenki – nagyon aggódom a nagyszüleimért, de be kellett látnom, hogy nem tudom azt mondani neki, hogy ne érjenek egymáshoz a nagypapámmal, mert józan ésszel belátható, hogy a párok csak akkor nem kapják el egymástól, ha ők is tartják a “social distancing”-et, vagyis a megfelelő távolságot egymástól. (Nagyjából a szétköltözés lenne a “legbiztonságosabb” megoldás, de ugye, akkor meg más kockázatok jönnek be.)
Mi is beszéltünk erről a pasimmal, hogy minden igyekezetünk ellenére – ügyelünk a kézmosásra, itthonról dolgozunk, nem tömegközlekedünk, vámpírtüsszentünk – tudjátok, ez a könyökhajlatba tüsszentés, köhögés módszere – valószínűleg csak akkor nem adnánk át egymásnak, ha mi sem találkoznánk. Egy ágyban alszunk, egy kanapén ülünk, egy fürdőszobát használunk, de bizony csókolózunk is, sőt még szexelünk is, tehát itt elbuktunk… Nagyon bízunk abban, hogy nem vagyunk az eddig ismert rizikócsoporokban, nagyon betartunk a többiek felé – értsd a társadalom többi tagja és a rokonaink felé – minden betarthatót.
Spanyolországban (ott lakik az unokahúgom, ő mesélte), hogy koronavírus miatti kijárási korlátozás azt jelenti, hogy hiába laksz valakivel egy háztartásban, nem mehetsz ki vele együtt az utcára, vagyis olyan sincs, hogy elmentek egy parkba együtt sétálni, vagy együtt beültök egy autóba, csak egy ember ülhet egy kocsiban…
Amikor ezt mondta, akkor azért azon elgondolkodtam, hogy akkor igazából nekünk sem kéne egymáshoz érni? Mit csinálhat a szegény 21. századi ember: hát, rákerestem neten, hogy találok-e hiteles cikket arról, hogy mi a helyzet otthon a párok között. Túl sok mindent nem találtam, csupán azt, hogy ha elkapta a veled egy lakásban élő, akkor miket kell tenni. Nem azért írom ezt, hogy azonnal parázz be a veled egy lakásban élőktől, egyáltalán nem. Azért írom, hogy – ahogy mindig szorgalmazom – beszéljetek erről is egymás között – ki hogy érzi magát, ki fél, ki nem fél, mit lehet tenni egymásért, egymás között ebben a Black Mirror világban…
***
- Természetesen a Szexsuli arra biztat mindenkit, hogy tartsátok be a szabályokat, és tegyetek meg mindent, hogy ne tudjon terjedni a koronavírus! Ne kapjátok el DIREKT egymástól, na!
- Ha pánikoltok vagy szorongtok, itt egy jó cikk arról, hogy mit lehet tenni.
- Itt pedig egy gyakorlati útmutató a kutyasétáltatástól a kajarendelésig koronavírus idéjére.
