UPDATE: ezt a cikket 2020 márciusában írtam.
Bevallom, majdnem nyuszi lettem, és majdnem nem írtam meg ezt a cikket. Pedig életem első tortára ülésének sztoriját pont én nem hallgathatom el..:P Vettem egy nagy levegőt, teszt jelleggel elmeséltem anyukámnak – oké, tudom, hogy ez baromi kripín hangzik – de a sztori inkább vicces, mint erotikus…
Fogalmam sincs mikor, miért, hogyan jött az egész, de egyszer csak belefészkelte a fejembe magát az a gondolat, hogy én legalább egyszer szeretnék ráülni egy tortára…Még az sem tudta elvenni a kedvem, hogy az “Unbreakable Kimmy Schmidt” sorozatban a főhős imádnivalóan kattant barátnője csak úgy mellesleg említi, hogy egyszer Richard Branson, brit milliárdos előtt kellett egy tortára ülnie. És sajnos egyszer láttam valami utazós dokumentumfilmet szombat délelőtt, ahol bemutatták Richard Branson magánszigetét, és bár ezt senki nem mondta ki, de volt egy nagyon kellemetlen vájb a levegőben, és olyan jellegűek voltak a párbeszédek és a testbeszédek, mintha minden alkalmazottnak kötelező lenne Bransonnal dugni…Szerencsére ezen sikerült túltennem magam…
Én már egy ideje mondtam a pasimnak, Dének, hogy a negyvenedik szülinapomon úgy ráülnék egy tortára, ő meg nyalja már le a seggemről, ennyi a kívánságom. Természetesen a tortát ő választhatja ki.
Aztán, ahogy közeledett a #maradjotthon karantén negyvenedik szülinapom, kezdtem elengedni a dolgot, hogy “oké, majd ha kiszabadulunk a négy fal közül”, mert most se venni, se titokban tortát sütni nem lehet, ha nullahuszonnégyben egy légtérben tartózkodunk, szóval majd akkor megünnepeljük még egyszer, és gondoltam majd akkor lesz cake sitting is…Most már azt gondolom, hogy majd lesz akkor IS!
Na, de a lényeg, hogy Dé szupertitkosan egyszer csak ott állt a szoba közepén az én negyvenedik szülinapi tortámmal: tejszínhabos-málnás fagyitortával gyertyákkal meg minden. Majd picit sajnálva-vigyorogva közölte, hogy hiába kérte meg a szomszéd lépcsőházban lévő rokonokat, hogy vegyék ki ekkor meg ekkor a mélyhűtőből a tortámat, elfelejtették, így ez a torta még rohadt kemény és rohadt hideg, de tegyük a radiátor mellé, jó lesz.
Megkopogtattam a fagyott eperdarabokat a torta tetején, és gondolkodás nélkül vettem elő – az esélytelenek nyugalmával – a hajszárítót. Először is a tortának azonnal kiolvadtnak kellett volna lenni, mert már nagyon szekszi tájm volt, vagyis nem gondoltam azt, hogy van erőnk megvárni, amíg a torta szabályosan kiolvad és rendeltetésszerűen használhatjuk, vagyis ráülhetek gondtalanul.
Így végül fogtunk egy széket, és bevittük a tortát a kád mellé, hogy majd ha kiszállunk, addigra biztosan kiolvad, addig meg tök jól elleszünk.:) Szóal mi szexeltünk, a torta meg csak olvadt a magányos kis székén a fürdőszoba közepén.
Nagyjából 40 perccel később elégedetten dugtam az ujjam a kissé még mindig fagyos tortába. Totál kielégülve, friss, illatosra csutakolva nem igazán voltam képben, hogy hogy kell ezt szabályosan csinálni. Én sosem kerestem rá a cake sitting pornóra: egyrészt mert nem vagyok a mainstream pornó híve, de ezt tudjátok, másrészt meg engem az nem érdekel, hogy MÁSOK tortára ülnek, engem csak az érdekel, hogy én… Meg a pornó amúgy sem a valóság..
Szóval álltunk meztelenül a jó szülinapi szex után a fürdőszobában a fagyitorta mellett, és mondtam, hogy akkor én most ráülök. És ráültem. Engem valójában az érzés érdekelt, hogy milyen az, ha a seggeddel egy tortán landolsz. Ahogy a krém, a tejszín, meg a piskóta összenyomódik a súlyod alatt…! Lefagyott a csiklóm, de megérte, mert sokat röhögtünk közben, Dé még hanyagul falatozott is a fagyott eprekből, és közben tudományos alapossággal megbeszéltük, hogy a következő torta zseléből lesz, és biztosan nem lesz fagyasztva:)
A cikk végére pedig ideteszem a világ legpoénosabb és legművészibb “cake sitting” kisfilmjét, nézzétek meg végig! 😉
