Szex.Art

A Bőrös Lány: “Azt hittem, fel kell adnom az álmaimat, amikor megkerestek azzal, hogy szeretnének bilincset vásárolni”

a bőrös lány, bőr, bdsm

Még tavaly augusztusban  – aki itt volt már akkor, lehet emlékszik – csináltam egy interjút, Seiner Krisztián, fotóssal, ő javasolta, hogy keressem meg Timit, “A Bőrös Lány“-t, szóval írtam Timinek, aki e-mailben válaszolt a kérdéseimre.

“Timi vagyok, 40 éves, hat éve főállásban A Bőrös Lány. Egy vidéki városban születtem, úgy is mondhatnám, hogy egy bőr illatú házba. Anyukám bőrdíszműves, apai ágon a családom pedig már több, mint 110 éve bőrrel dolgozik; apukám szíjgyártó mester. Ettől persze még nem lett volna kötelező nekem is erre a pályára menni, de én gyerekkorom óta imádtam a műhelyben bütykölni. Szóval a szakma alapjait elég korán elsajátítottam. Megtanultam kézzel varrni és sallangot fonni az apukám által készített parádés lószerszámokhoz. Azt már korán beláttam, hogy a szíjgyártást nem fogom tudni átvenni, mert a lószerszám készítés egyes mozzanatai komoly fizikai erőt igényelnek, de azt tudtam, hogy bőrrel szeretnék dolgozni.

Gimnázium után az Iparművészeti Főiskolára szerettem volna bejutni (akkor még így hívták), de a rajztudásom ehhez nem volt elég. Kétszer próbálkoztam a felvételivel. Közben elvégeztem egy ruhaipari technikumot, aminek a mai munkámban, főleg a szabásminta szerkesztésnél igen nagy hasznát veszem. Végül a Könnyűipari Műszaki Főiskolán (ma már ezt is másképp hívják) végeztem el két szakot, így lettem bőripari terméktervező és technológus mérnök. Vidéken nőttem fel, amit semmiért nem adnék, de lassan húsz éve a fővárosban élek. Tanulni jöttem ide, és itt ragadtam.

Milyen ma Magyarországon bőrdíszműves szakma? 

Manapság nem könnyű bőrdíszművesnek tanulni. Nálunk ez a téma most éppen aktuális, mert a nevelt lányom is ezzel szeretne foglalkozni, és próbáltunk neki iskolát találni, de csak egy OKJ-s képzésre akadtunk. Nem könnyű ebből a szakmából megélni. Termelőüzem alig akad az országban, egy saját vállalkozást elindítani és felfuttatni pedig sok évet, rengeteg pénzt és kitartást igényel, amire keveseknek van meg a lehetősége. A kínai dömpingáru behozatalával sok vállalkozás ment tönkre, mert nem tudták felvenni a versenyt. Az utóbbi pár évben talán egy picit kezdenek visszafordulni az emberek a hazai, egyedileg gyártott termékek felé, és egyre jobban meg is tudják fizetni. Ez talán a szakma lassú fellendülését hozza.

Nekem is rögös út vezetett odáig, hogy A Bőrös Lány legyek. Egy ideig a főváros több pontján táskaboltot üzemeltettünk anyukámmal, ahol táska javítást is vállaltunk, mégsem sikerült kitermelnünk a magas költségeket. Ebben az időben én alkalmazottként is dolgoztam egy multicégnél. Bevallom megszenvedtem azt a négy évet, mert nem vagyok az az alkalmazott típus.

Hogy kerültél a BDSM világába? Hogy jött, hogy akkor most álarcokat, hámokat, paskolókat készíts? 

Éppen akkor, amikor már kezdtem beletörődni, hogy fel kell adnom az álmaimat, egy ismerősöm keresett meg azzal, hogy szeretne bilincset vásárolni, de itthon vagy nagyon drágán tudna venni vagy nagyon silány minőséget, netről meg nem szívesen rendel. Szóval utánanéztem mit is kellene készítenem, meg persze körüljártam a témát, hogy tényleg mit lehet kapni itthon, és azonnal megláttam a piaci rést a kínai kényelmetlen gagyi és a prémium világmárka között, amit tudomásom szerint addig itthon kapni lehetett. Azóta persze tudom, hogy van más készítő is az országban, de ő más típusú termékeket készít, szóval jól megvagyunk egymás mellett.

Evolúció Fotó: Fetish Extreme Picture
Evolúció /// Fotó: Fetish Extreme Picture

Emlékszel-e az első konkrét darabra, amit készítettél? Hogy milyen érzés volt?

Bevallom eleinte kicsit tartottam tőle, hogy erre a vonalra álljak rá, leginkább talán azért, hogy milyen hatással lesz ez a családomra, de szerencsére semmilyennel. Sőt egy-két megrendelőmmel azóta baráti kapcsolat alakult ki.

Az első lépés az volt, hogy regisztráltam egy magyar BDSM társkereső oldalra, és feltettem az első bilincs fotóját, amit készítettem. Aztán összeraktam egy Facebook oldalt. Sokáig csak ezeket frissítgettem. Aztán jött néhány nagyobb ugrás: 2016-ban lett honlapom, ’18-ban elkészült az angol nyelvű felülete, illetve ezzel nagyjából egy időben megismertem Seiner Krisztiánt, aki Fetish Extreme Pictures néven pikánsabb témájú fotókat készít. ’18 tavaszán készítette el a termékeimről az első széria fotót. Ez komoly minőségi ugrást jelentett a honlapom megjelenésében. Azóta többször is szerveztünk már fotózást, és ha vége a karanténnak biztosan fogunk is még.

https://www.ohsuli.hu/2019/08/17/seiner-krisztian-fotos-fetish-extrem/

De persze nem minden az internet. Sokan szeretik személyesen látni, hogy ha rendelnek, milyen minőségre számítsanak. Erre biztosítanak remek lehetőséget az öt éve minden őszön megrendezett Luxuria partyk, illetve eddig két alkalommal, negyedévente a Freedom Fetish bulik.

Melyek azok a darabok, amelyekre az eddigi pályafutásod alapján a legbüszkébb vagy? 

Nehezen tudnék egy darabot megnevezni. Az első egy-két évben néha komoly fejtörést okozott egy-egy új darab elkészítése. Főleg amikor egy  bélyeg méretű, pixelharcos fotót kaptam az óhajtott darabról. Ezeknél nagyon ki kellett találni, hogy pontosan hogy nézzen ki a késztermék, és hogy oldjam meg, hogy kényelmes legyen akár hosszú távon is viselni. Persze a cél alkalmanként pont ennek az ellenkezője. De elég hamar ráálltam arra, hogy a favágós munkák (lyukasztás, szegecselés…) közben mindig az új darab elkészítésén gondolkoztam, így utána már „csak” a szabásmintát kellett megszerkeszteni hozzá. Meg persze kitalálni a munkafolyamatokat. Persze most is kapok komoly kihívásokat, amikkel megküzdök, és bevallom, ezeket néha egészen hosszú idő alatt (értsd 3-4 hónap) készítem el. De mostanra annyira ráállt az agyam erre, hogy már csak ritkán érnek meglepetések.

Merőben új terméket nehéz ebben a témában kitalálni, az alapokat mások már megalkották. Viszont amelyik termék engedi, annak igyekszem új funkciót adni. Például hogy többféle kötözésre legyen alkalmas, vagy cserélhetőek, levehetőek legyenek az alkatrészek. Ilyenekben azért elengedhetem a fantáziám. A vásárlóim pedig örülnek, hogy jobb terméket kapnak, mint amit rendeltek. Persze előtte azért egyeztetek. Azért ha egy-két darabot kellene kiemelnem, akkor a „kutya” termékeimet tenném az első helyre. De büszke vagyok a kar- és lábmerevítőmre és a maszkjaimra is. Na, meg persze egy csomó minden másra:)

Evolúció Fotó: Fetish Extreme Picture
Fotó: Fetish Extreme Picture

Kik rendelnek tőled, kik a vásárlóid?

Eleinte természetesen csak magyar megrendelőim voltak. Aztán a honlapom angol nyelvű verziója, illetve a Fetish Extreme által készített remek fotók hozzásegítettek ahhoz, hogy mára a megrendeléseimnek egy jelentős része külföldről, javarészt Európából érkezik. Persze ezen az is sokat segített, hogy tavaly részt vettem egy kétnapos berlini fesztiválon, a German Fetish Fair-en. Sok pénzt kockáztattam ezzel, de szerencsére sikere volt a termékeimnek.

Nálam a termékek java részének elég nagy keretek között állítható a mérete, így ha valaki meg tudja mérni magát, nem mindig van szükség személyes találkozásra. Rajzokon elküldöm mit mérjen meg, és az alapján szinte mindig el tudom készíteni a megrendelést. Van, aki jobban szereti, és igényli, hogy én mérjem meg, illetve hogy személyesen beszéljük meg, rajzoljuk le, hogy pontosan hogy is nézzen ki a kész darab. Sokszor bőröket, kellékeket is összeválogatunk. Persze erre vírushelyzet idején kevéssé van lehetőség, de ezeket a rendeléseket halasztjuk.

Néhány bonyolultabb, új terméknél előfordul, hogy elkészítek műbőrből egy mintadarabot, hogy lássam minden rendben van-e, és ne a méregdrága bőrt pazaroljam. Egyes esetekben megbeszélem a megrendelőmmel, hogy fel is próbálja a mintadarabot. Amúgy csak ilyen okból tartok a műhelyemben műbőrt. Készterméket kizárólag bőrből gyártok.

Nagy általánosságban úgy néz ki a rendelés, hogy ha valaki szeretne valamit rámír, mindent megbeszélünk, megkapom a méreteket és az előleget, majd általában 4-6 hét múlva jöhet a késztermékért vagy küldöm postán.

Többen kérdezték már, hogy miért nem webshopom van, mennyivel egyszerűbb lenne a vásárlás. De úgy gondoltam, hogy mivel általában heteket kell várni egy-egy termékre, ami egy átlag webshopnál nem megszokott, inkább a félreértések elkerülése végett írásban lehet rendelni. Így senki nem várja, hogy másnap postára adom a csomagját.

Nemrég betetted egy Facebook csoportba a bőrmaszkjaidat, és a kommentekből kiderült, hogy rengeteg az előítélet ezzel kapcsolatban itthon. Szerinted mi kéne ahhoz, hogy ez ne legyen ekkora tabu? Hogy tudnánk felnőttebbek lenni ezzel kapcsolatban?

Hát igen, az több szempontból is nagy tanulság volt számomra. Onnan kezdeném, hogy arra gondolva, hogy nem mindenkinek jön be a sima sebészmaszk, vagy a kisautós, viccesmintás vászonmaszk, terveztem egy olyan szájmaszkot, ami kívül bőr, belül pedig van benne egy kivehető, tisztítható, fertőtleníthető, két rétegű vászon betét. Tehát ezt egy teljesen hétköznapi terméknek szántam.

Mi a keresztény? Fotó: A Bőrös Lány
Mi a keresztény? Fotó: A Bőrös Lány

A Bőrös Lányos felületeimen nagy sikert is aratott, többen rendeltek belőle, sőt apukám is kért maguknak. Ezen felbátorodva széles körben is meg akartam mutatni a saját nevem alatt ezt a termékemet, és kitettem egy hazai alkotóknak megjelenési felületet biztosító, nagy taglétszámmal rendelkező facebook csoportba. Hát, mondhatjuk, hogy netet robbantottam: másfél óra alatt kb 1.700 hozzászólás érkezett, ami teljesen kezelhetetlenné tette a posztot, így letiltottam a hozzászólási lehetőséget, aztán az oldal adminja törölte is a bejegyzést. Érkezett jó néhány nagyon szellemes hozzászólás, amin én is könnyesre röhögtem magam, de aztán gyorsan megjelentek a trollok, és totál negatív irányba vitték az egészet. Az egyik legmeghökkentőbb hozzászólás számomra ez volt: magyar termék, de nem keresztény. Mitől lesz bármilyen termék keresztény??? Kivéve persze a kegytárgyakat. Na de mindegy is, túl vagyok az egészen.

Itthon sok témában zárkózottak az emberek. Sok a tabu. Ezeknek egy része lassan oldódni látszik, de a fétisekkel, főleg a BDSM-mel kapcsolatban nagyon komoly előítéletek vannak. Nagyon lassan persze ezek is oldódnak, de évtizedekre vagyunk még mondjuk egy német hozzáállástól. Ha egyáltalán valaha el fogjuk azt érni. Én leginkább az általános gondolatszabadsággal hozom ezt összefüggésbe. Nálunk ez valahogy nem megy. Túl sok az elfojtás az emberekben, és ha meglátnak valami szokatlant, szokatlanul élesen, néhányan agresszíven reagálnak.Szerencsére azért sokaktól érkezett pozitív visszajelzés és megerősítés.

Borítókép: A Bőrös Lány

 

Print Friendly, PDF & Email