“Szólásszabadság van, azt mondok, amit akarok” – fakadt ki egy kommentelő egy számomra kedves influencer TikTok posztja alatt, amikor nem bírtam megállni, hogy ne reagáljak arra a kommentjére, hogy “Ki nem szarja le a gyerekeket” – mindezt egy oktató program posztja alatt. 

Persze ez még a napi bunkó poszt – és kommethalmazhoz képest semmi, de engem kommunikációs szakemberként is felbosszant/elszomorít, hogy mennyien gondolják a bunkó, alpári stílusukat “őszinteségnek”, meg joguknak, amivel ők élnek.

Persze az alpári, egyszeri kommentelő csak követi a “nagyokat”. beszívta azt az atmoszférát, amiben élünk – a rettenetes óriásplakátoktól kezdve a social média eltávolító szoknyája alá bújó névtelen és neves emberek bunkó posztjai vagy kommentjei példát mutatnak. Sajnos legalábbis sokan követendő példának tekintik.

Számomra ez egyébként még jóval a social média előtt, a 2000-es évek elején kezdődött Dr. House-zal és Gordon Ramsay-vel. A világ szerint zseniális fantasztikus férfiak (nők), akik egyébként alpári parasztok, és úgy viselkednek más emberekkel, mit a sz@rral. De hát ugye, még egyszer írom, fantaszikusak, és kiemelkedőt nyújtanak. (Igen, tudom, hogy Dr. House csak egy kitalált karakter, de a való életben is találunk Magyarországon is szép számmal megmondó férfiakat, például a pszichiáter, aki simán megalázhatta a műsorában a terhes lányt, és ünnepelték akkor. Most 2025-ben kérdezték fel az egészről, ott és akkor oké volt, pedig az akkor sem volt rendben.) Direkt nem nevesítek ebben a cikkben, mert nem az egyedi esetek a lényeg most, hanem az általános hangulat…

Szaktekintély, csak bunkó

Aztán van a nagytekintélyű szakorvos, mondjuk egy nőgyógyász, aki szakmailag hasít, és földre hajol előtte a szakma, de a betegekkel egy fensőbbséges paraszt. Örülj, ha bejutsz hozzá, érezd magad borsószemnek, de a szaktekintélynél jártál. (Ez a cikk csupán a véleményem. nem gondolom, hogy minden orvos ilyen.)

Számomra az a legborzolóbb, amikor egy fontos és jó ügyért évek óta harcoló ember, aki maga is szólal fel tüntetéseken, könyvet ír emberi jogok védelmében, szintén alpári, bunkó módon hurrogja le a neki nem tetsző – és egyébként még igaza is van – másik nőt. Igaza van, de ráadásul, ha számon kéri a “másik oldal” hangnemét elég gyakran, miért használja ő is az ugyanolyan bunkóságot?

A mondanivalód tartalma szerintem nem nem ment fel az alól, ahogy mondod. Mert ha szépen, illedelmesen fogalmazol, azt nem kapja fel a bulvársajtó, nem generál annyi kommentet, lájkot a Facebookon? 

Számítanak a szavaid!

Nagyon örültem, amikor láttam a Loupe és a Hintalovon kezdeményezését, és fontos, hogy minél többen így gondoljuk szerintem. Mert valóban számítanak a szavaid: ha egyszeri kommentelő vagy, ha szaktekintély, ha van egy ügyed, bármikor, mindig. És igen, szólásszabadság van, de megválaszthatod a módját, hogyan kommunikálod a tartalmat. 

A végére még ide okoskodom, hogy érzelmi intelligencia deficit van a világban, és a legnagyobb szükség erre lenne a sulikban, de munkahelyeken is. Vissza kell nyerni az értelmes párbeszédek világát, ahol nem az a lényeg, hogy minél jobban “beszóljunk” a másiknak, hanem hogy próbáljuk kifejezni magunkat értelmesen. Akkor is, ha nem generál annyi elérést…

Mit tehetsz te?

Mielőtt kommentelsz vagy megszólalsz, veszel el mély levegőt (mint Halász Rita), és azt választod, hogy nem leszel bunkó, még ha úgy is tűnik, hogy a világ a bunkókat jutalmazza!