Narancsbőr miatt még senkit nem „nem dugtak meg”. De tényleg. Ez az igazán őszinte címe ennek a bejegyzésnek. Ebben a cikkben a teljesen személyes véleményemet írom meg.

Lesz szó benne:

• hitelkártyára vett narancsbőr kezelésről,
• az emberi test körüli irreális elvárásokról,
• hogy tökéletes a valóságban nem létezik,
• és hogy a testünkben töltünk egy életet, jobb, ha nem utáljuk.

Nem a tükörsimára borotvált lábon múlik

Épp a cikk megjelenésének napján tettem ki az Insta Story-mba a fenekemről egy képet. (edukációs célból egyébként.) A kép filter nélküli : vagyis látszik a narancsbőröm. Ne gondoljátok, hogy nem kapok az ilyen képre is vágyakozó üzenetet, és most finoman fogalmaztam. Ha a fejemre fekete zsákot húznék, és arról tennék ki képet, akkor is meg akarna … valaki, és ezt meg is írná. Ez nem jelenti azt, hogy én vagyok ellenállhatalan, hanem azt, hogy a világ ilyen. (Hogy milyen, döntsd el te!)

De ha a jó oldalát nézzük, akkor az van, hogy az emberek nagy része nem pórustalan arcú, meg Adonisz testű párra vágyakozik. Akinek pedig simabőrű tökéletes társ kell, annak ott van az AI barinő/pasi, de rohadt nehéz dolga lesz a valódi társat találnia. Pont, ahogy a mainstream pornót edzett embereknek, akiknek csak „olyan” csaj/pasi kell, amilyet a felnőttfilmekben láttak. (Ajánlom Guld Ádám, médiakutató munkásságát.)

Kapjuk a médiából, a társadalomtól a szétfilterezett, tökéletes test üzeneteket, keressük a legjobb beállításokat egy Insta szelfihez, hogy csak gerjesszük tovább a tökéletesség látszatát. A tinédzserek meg gyomorfekélyt kapnak az irreális elvárásoktól és a simára filterezett posztoktól.

De ha belegondolsz a valóságba, szerintem nem történt még olyan a világtörténelemben, hogy azt mondta egy pasi/nő a szex előtt levetkőző partnerének. hogy „állj, itt hagyjuk abba, a narancsbőröd miatt nem szexelek veled.”

Havi fizetésem narancsbőr kezelésre

Én eladósítottam magam 26 évesen egy narancsbőr kezeléssel, b*szki annyi volt a kezelés mint a havi fizetésem. Visszagondolva pedig alig volt narancsbőröm, de azt hittem, hogy a tökéletességre kell hajtani, csak az az elfogadható…harisnyában jártam nyáron is, mert utáltam a lábam színét, meg hogy vannak rajta anyajegyek, meg foltok, mert mindig beütöttem valahova.

Most a nőt se hibáztathatom, aki megcsinálta a narancsbőr kezelést – ő meg a lányok, asszonyok önbizalomhiányából él. Nem ő tehet róla, hogy nem szerettem akkor a testem.

A hozzáállásunkon tudunk változtatni

Egy tested van, abban töltöd az egész életed, és ha sokat utálod, rossz úgy élni. Én nem mondom azt, hogy imádd, szeresd a tested, ahogy van – mert félrevisz ez is–nem elég, hogy nem szeretsz tükörbe nézni, még azért is lelkiismert-furdalásod lesz, mert nem szereted a tested.

Persze, sok mindent tehetsz a testedért – akarat, pénz kérdése, meddig mész el. Meg nem mindegy a motivációd sem. Én sem szeretem a testem folyamatosan, de ha elkap a kritikus Eszter, akkor tudom a helyén kezelni.

A testeden nem tudsz változtatni egy perc alatt, és vannak olyan dolgai, amiken sohasem tudsz változtatni. Amit megtehetsz, hogy a hozzáállásodon változtatsz (ez sem egy perc). Amit megtehetsz, hogy átkeretezed magadnak, és megnézed például azt, hogy mennyi jót adhat neked a tested, és nem hagyod, hogy az alapján éld a mindennapjaidat, hogy „mennyire vagy b*szandó”, már bocsánat.

Ha szeretnél még többet olvasni a témában, nézd meg a többi Testsuli cikket is!

Ha pedig szeretnél elmélyültebben foglalkozni a test témával, nézd be a Testsuli Shopba a következő workshopért!

A vágy nem steril, nem pórustalan és nem filterezett

Egy testünk van, ebben élünk, ebben szeretünk, ebben szexelünk. Nem az a kérdés, tökéletes-e – hanem hogy hagyjuk-e jól létezni.