Korábbi visszajelzések Jámbor Eszter művészetterápiás workshopjairól

Bár tehetek ki képeket a művészetterápiás foglalkozásokról: az emberekről, az alkotásokról, a helyszínről, a lélekben lejátszódó folyamatokat nem tudom konkrétan lefotózni.

Milyen egy „testes” workshop Jámbor Eszterrel valójában?

Korábban írtam egy cikket akkor, hogy mi történik a fizikai térben, itt találjátok. Most inkább azt szeretném megmutatni, hogyan élték meg azok, akik már voltak nálam workshopon.

Kik jártak nálam?

Nők – 20 és 55 év között.

Nők terhesség után.

Nők terhesség előtt.

Nők, akik talán sosem szeretnének gyereket.

Nők, akik férfiakat szeretnek.

Nők, akik nőket szeretnek.

Nők, akik nem biztos, hogy bárkivel szeretnének együtt lenni.

Nők, akiknek valami miatt megváltozott a teste.

Nők, akik szeretnék kevesebbet kritizálni magukat.

Nők, akik csak maguknak szeretnének megfelelni.

Nők, akiknek elegük van az elvárásokból.

Az ő visszajelzéseiket írom ide nektek.

Workshop visszajelzések

Az egyik leggyakoribb visszajelzés, ami minden workshop után elhangzik szinte az összes résztvevőtől: „Nem vagyok egyedül.” Még ha nem is pontosan ugyanazok a problémáink, de nagyon hasonló tőről fakadnak. Hallani azt, hogy másoknak is hasonló nehézségeink érzéseik, gondolataik vannak a témában, nagyon felszabadító érzés lehet.

“Az ember azt gondolná, hogy megsimogat egy tárgyat, ahh nem lesz abból semmi. Aztán mint egy bivaly rád töri az ajtót ez a hatalmas érzés, és kinyit egy kaput, ami végre rólad szól!!”

„Egy hónap telt el a workshop óta. Leszakadtak énrészeim, amire már nincs szükségem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy hatással lesz rám…”

„Az a megértés, elfogadás, ahogy felénk fordultál…nem erőlteted… megengedően tartasz teret.”

 „Az ilyen workshopok előtt rendszerint szorongok, hogy „vagyok-e elég ilyen meg olyan” egy művészetterápiás foglalkozáshoz (ez már eleve informatív… 🙂 ). A kezdeti nehéz érzésekkel ellentétben végig azt éreztem a két foglalkozás alatt, hogy oké vagyok, biztonságban vagyok. A feladatok nagyon jól kapcsolódtak egymáshoz, és mire elérkeztünk az alkotás folyamatához, teljesen bele tudtam engedni magam. Szerintem óvodás korom óta nem tapasztaltam olyat, hogy egy kreatív tevékenység nem szorongató, hanem flow élmény. Hálás vagyok ezért.” 

„Jól esett magamra reflektálni, és egy biztonságos burokban megtapasztalni a „nem vagyok egyedül” érzést. Jól esett megosztani a munkahelyváltással kapcsolatos félelmeimet, vágyaimat. Vicces, hogy így alakult, de pont pénteken voltam végül egy állásinterjún, ami eléggé álommunkahelynek tűnik. Jó, hogy a művészetterápia után volt az interjú. Tisztábban látom magamat, könnyebb lesz dönteni.”

„Szuper volt alkotni, egy rég elveszett belső részem került elő. Nem számítottam rá, hogy ekkora szabadságérzetet nyújt majd az alkotás, hogy ennyire üdítő lesz a tudatomnak az alkotási folyamat élménye.”

„Különleges volt a csoportélmény, mert közeli barátokkal nem feltétlen alakul úgy a beszélgetés, hogy mély témákon is elmélkedjünk, itt pedig ehhez előteremtett tér volt. Örülök, hogy nyitottak voltak a csoport tagjai, és megosztották az érzéseiket, gondolataikat.”

„A téma hívott, mert meglepetésként kiderült, hogy újra várandós vagyok, és nem számítottam rá. Szerettem volna elősegíteni a megbékélést a folyamattal, hogy ismét rengeteget fog változni a testem és a saját szükségleteim részben hátrébb sorolódnak majd.”

„Figyeltél, szerintem még alkotás közben is néztél minket, mert voltak kérdéseid, amik erre utaltak. Illetve szerintem remek módon tettél fel továbbvezető kérdéseket, pont eleget. Nem akartál fontoskodni, hogy feltétlen valamilyen kérdést feltegyél, engedted, hogy a csoport magától is működjön. Számomra mindenképp megteremtetted azt a biztonságos teret, hogy ne szorongjak azon, amit mondok, megosztok.”

„Az egyik workshopdon mondtam ki a következő mondatot: itt, most, 26 évesen vettem észre, hogy van testem is. Eddig csak a lelki fejlődéssel foglalkoztam, de a művészetterápiás alkalmaid rádöbbentettek, hogy a jóllétemhez a testemmel való kapcsolaton is dolgozni kell. Azóta hetente többször eszembe jut a mondat, és sokszor megkérdezem magamtól, mi esne most jól? Mire van most szüksége a testemnek? Néha a pihenés, néha egy forró zuhany, máskor meg egy jó kiadós edzés vagy egy séta a válasz. A legfontosabb az, hogy egyre többször kérdezem és hallom is meg. Köszönöm Eszter! Ahhoz, hogy én ép testben legyen ép lélek, te mindenképpen hozzájárultál.”

Kérdezz tőlem!

Köszönöm szépen a visszajelzésket a korábbi résztvevőknek. Nagyon hálás vagyok érte, hiszen így másoknak is „megmutatható”, mi történik egy Jámbor Eszter workshopon. Gyere most vagy később, ha érzed, itt az ideje! Ha kérdésed van, nyugodtan írj a jamboreszter@tabukommunikacio.hu címemre!

Legközelebbi workshopokat Jámbor Eszterrel a Testsuli Shopjában találjátok.

Gyere most vagy később, ha érzed, itt az ideje!