Én nagyon sokáig rendkívül gonosz voltam magammal. Utáltam tükörbe nézni, kizárólag a hibákat tudtam kiszúrni. Időbe telt, mire rájöttem: egyszerűen nem akarok egy ilyen gonosz Eszterrel a fejemben élni. Elvégre az életem során a legtöbb időt magammal töltöm.

Ha ismerős ez az érzés, nem vagy egyedül. Miért utálok tükörbe nézni? – ezt a kérdést rengetegen felteszik maguknak, csak ritkán mondják ki hangosan. De miért mondunk magunknak olyan bántó dolgokat, amiket a legjobb barátunknak soha nem vágnánk a fejéhez?

A világ „azt akarja”, hogy utálj tükörbe nézni

Gondolatban menj végig a városon, és képzeld el, hány plakáton látsz tökéletesre retusált testeket! Aztán csukd be a szemed, és gondolj vissza az elmúlt napjaidra: amikor a közösségi médiát pörgetted, hány hibátlan alak, hány „csodadiéta” és filter jött szembe? Vagy amikor este leülsz a kedvenc sorozatod elé, hányféle valóságos testet látsz? (Szerencsére egyre többet, de azért még nem eleget.)

A környezetünk és a diétakultúra folyamatosan azt üzenik, hogy nem vagy elég jó. A filterek, az AI-generált képek és az Ozempic-korszak újabb hullámai mind azt sugallják, hogy a testünk csupán egy esztétikai projekt, amit folyamatosan javítgatni kell. Arról, hogy mennyire retusált még mindig a nők teste,  írtam korábban. Vegyél alapozót, szőrtelenítőt, hasleszorítót, viselkedj így vagy úgy, hogy vonzó legyél…

Belső kritikus és önegyüttérzés: nem elnémítani, átkeretezni

A negatív belső monológ nem a te hibád, de te tudsz rajta változtatni. Kristin Neff úttörő kutatásai az önegyüttérzésről rávilágítanak: a megoldás nem az, hogy erőszakkal elhallgattatjuk a belső kritikust, vagy hamis illúziókat kergetünk.

A cél az átkeretezés: megtanulni megértőbben, kedvesebben szólni magunkhoz. Ez nem megy egyik percről a másikra, de gyakorlással a belső szigor fokozatosan átalakítható támogató belső hanggá. Ha érdekel, van erről egy hírlevél folyamom konkrét gyakorlatokkal: a miért basztatjuk magunkat – és hogyan hagyjuk abba.

Body positivity helyett testsemlegesség és érzékszervi örömök

Sokan kiégnek a klasszikus body positivity nyomásától („Imádd minden porcikádat minden másodpercben!”). A testsemlegesség ezzel szemben mentesít a megfelelési kényszer alól: a tested nem az értéked mérője, hanem az eszköz, hogy jól élhess. nekem ez így kicsit hideg.

Még ennél is továbbmegyek: az érzékszervekre és az élvezetekre helyezem a hangsúlyt. A tested nem arra való, hogy megnézzék, hanem arra, hogy érzékeljen.  És nem, itt ne csak a szexre gondolj – bár az is idetartozik, amennyiben a te műfajod.

Mit tehetsz a mindennapokban?

• Gyakorold a testbarát szokásokat: apró, finom odafigyelések a tested jelzéseire (pihenés, nyújtózás, finom ételek).
• Védd meg a gyerekeidet: ha szülő vagy, figyelj rá, hogyan beszélsz a saját testedről előtte, mert ebből tanulja meg, hogyan viszonyuljon a sajátjához.
• Húzd meg a határaidat: tanuld meg kommunikálni, mit kérhetsz és mit nem fogadsz el másoktól a testeddel kapcsolatos megjegyzések terén.
• Ezek persze túl általánosnak tűnhetnek, de…

Szeretnél mélyebbre menni és másképp gondolkodni a testedről?

• Ha szülő vagy, hogyan segíthetsz a gyerekednek, hogy ne utálja a testét.
• Testbarát szokások a hétköznapokban: apróságok, de jók.
• Mit kérhetsz másoktól a testeddel kapcsolatban?
• Interaktív gyakorlatok  – csak magadnak válaszolsz.
• Ez csak néhány téma.

 Kattints ide, és nézd meg, miről szól pontosan ez a 2 órás online előadásom!