„De kérdezem én, egy nőnek, akinek ezt a döntést meg kell hoznia, miért kell vadidegen emberek számára magyarázkodnia, és szégyellnie magát?”

Kaptam egy levelet Anditól, aki arra kért, hogy mutassam meg nektek a történetét. A történeten nem változtattam, csak szerkesztettem rajta. 

Az olvasói levelet szerkesztette Jámbor Eszter, tabu-kommunikációs szakember, művészetterapeuta, a Testsuli készítője. Zsuzsi abortusztörténetét itt olvashatjátok.

Kulcsgondolatok – csak akkor olvass tovább, ha most van hozzá lelked!

• Andi 43 évesen, két kisfiú után szembesült egy váratlan terhességgel, miközben a férjénél rosszindulatú daganatot találtak.
• A korábbi szülése majdnem az életébe került.
• Két védőnői látogatáson próbálták lebeszélni, örökbeadás felé terelve, empátia nélkül.
• A magánklinikai ellátásban emberségesebb bánásmódot kapott, de ez félmillió forintjába került, és ott is magyarázkodnia kellett.

A döntés: két diagnózis, egy terhesség

„Andi vagyok, 43 éves, két kisfiú anyukája. 2024 novemberében pozitívat teszteltem. Nem terveztük a harmadik babát, de nem is voltunk ellene. Aztán a férjemnél rosszindulatú daganatot találtak, és mindent újra kellett gondolnunk.

Mi lesz, ha a férjem nem éli túl? Erős nőnek tartom magam, gondoltam, végigviszem egyedül. Csakhogy a második kisfiunk születése majdnem az életembe került. 2019-ben még volt szabad orvosválasztás, 2022-re viszont ez már komoly összegbe került egy magánklinikán. Így maradt az állami ellátás, ahol annál szülsz, aki éppen szolgálatban van. Nem sikerült túl jól.

Négy forgatókönyvet néztünk végig: a férjem nem éli túl, én nem élem túl a szülést, egyikünk sem éli túl, vagy mindenki túléli. A négyből három ijesztő lehetőség. Tudom, hogy minden nap van esély arra, hogy nem kelünk fel reggel, és tudom, hogy ezzel leegyszerűsítem a dolgokat – de egy ilyen helyzetben mindent figyelembe kell venni. Arra jutottunk, hogy bármennyire szeretnénk egy harmadik babát, nem maradhat velünk.”

„Adja inkább örökbe!”

„Ez után jött a következő megpróbáltatás: két védőnői látogatás. Mindkét alkalommal olyan nők ültek velem szemben, akik – bár saját gyerekeik, unokáik vannak – semmi empátiát nem mutattak. Meg akartak győzni, hogy tartsam meg a babát, és adjam örökbe. Egy ilyen örökbeadási és gyermekvédelmi rendszerben? Képtelenség. Hiába mondtam el a döntésünk okát – amihez egyébként senkinek semmi köze nem lett volna –, senkit nem érdekelt.”

Magánellátásban – csak egy fokkal volt jobb

„Egyértelmű volt, hogy magánellátásba megyek, mert nem bírtam volna ki az állami rendszerben dolgozók megvető tekintetét. Inkább kölcsönkértünk, és kifizettük a majdnem félmilliós költséget. Ott egy vonással „jobb” volt a hozzáállás.

A nővér tekintetét sosem felejtem el a maszk fölött, amikor már a műtőasztalon feküdtem és zokogni kezdtem – megszorította a kezem, próbált megnyugtatni. Ő volt az egyetlen empatikus ember az egész folyamatban.

Műtét után bejött az orvos, és elkezdett a felelős fogamzásgátlásról beszélni. Elmondtam neki, hogy két gyerekem van, az egészségügyben dolgozom, tudom, hogyan kell védekezni, és hogy nem szerepelt a bakancslistámon egy terhességmegszakítás. Újra elmondtam a helyzetünket, a döntésünket – és akkor kimondta: igen, ez volt a felelős döntés.”

Amiről beszélnünk kellene

„De kérdezem én: egy nőnek, akinek ezt a döntést meg kell hoznia, miért kell vadidegen emberek előtt magyarázkodnia, és szégyellnie magát? Nekünk, akik ezen átmentünk, egy életre megmarad a „mi lett volna, ha másképp döntök” érzése. A gyermekünk idén lett volna egy éves, és minden júniusban emlékezni fogok rá.

Remélem, lesz változás ezen a téren is, mert egy ilyen döntés mindig azoké, akik benne vannak. Ideális esetben ott van egy férfi is a nő mellett – bele sem merek gondolni, milyen lehet ezt teljesen egyedül végigcsinálni.”

Hova fordulhatsz, ha téged is érint a téma?

• Abortusz Kisokos — a PATENT Egyesület oldala tényalapú, ítélkezésmentes információkkal a terhességmegszakításról és a jogaidról
• PATENT Egyesület jogsegélyszolgálata — ingyenes, névtelen jogi segítség: 06 80 80 80 81, szerdán 16–18 és csütörtökön 10–12 óra között, vagy jog@patent.org.hu
• Lelki Elsősegély Telefonszolgálat — 116-123, a nap 24 órájában, ingyenesen hívható bármelyik hazai hálózatról

Eszter megjegyzése: nagyon hálás vagyok azoknak a nőknek, akik megosztják a történetüket velem, ezáltal veletek is. Miért fontos, hogy minél több abortusztörténetet megismerjünk? Bízom benne, hogy minél több ilyet láttok, annál jobban beleláttok ezeknek a nőknek, családoknak a helyzetébe. Az erről való hivatalos párbeszédekből, a sokszor hibáztató kommentekből is látszik, hogy sokkal több empátiára lenne szükség a témában, nem pedig vitákra. Szívhangrendelet nem lehet egy emberséges országban, bízom benne, hogy minél hamarabb eltörlik. Kövessétek Hajnal Edina social média felületeit a témában! @hetkoznapi_feminizmus