Nagyjából ötödikes lehettem, amikor suli után délutánonként a dédnagymamámhoz mentem és az egyik kedvenc szórakozásom az volt, hogy titokban elcsórtam a Júliáit meg a Romanáit és nagyon ártatlanul belevetettem magam a súlyosan romantikus történetekbe. A szex részek leírása volt a kedvencem, de mivel nem voltam nagyon képben, ezért a Júliák és a Romanák pont jók voltak arra, hogy tökéletesen félrevezessenek. Azt hittem – egyszerűen ezt szűrtem le a sztorikból – hogy az elélvezés valami bűnös dolog, amit csak a férfiak csinálnak, a nők pedig csak fekszenek a hátukon és hagyják, hogy történjenek velük a dolgok, majd misszionárius pózban (ezt már csak később tudtam meg, hogy így hívják) nagyon jó lesz nekik is, mert az imádott férfi karmikus energiái eljuttatják őt is a csúcsra. A csiklóról természetesen szó sem esett.
Szóval amikor gimnazista koromban nekiálltam szexelni, egyrészt azt hittem, hogy ha nem megy hanyat fekve az élvezés egyértelmű, hogy velem van a baj.
Hű, azt a meglepetést, amikor kiderült, hogy lovaglópózban meg megy, mint a karikacsapás…) A másik nyomiságomnak gondolt dolog pedig az volt, hogy ha úgy élvezek el, hogy közben még a csiklómhoz is érek, akkor az olyan, mintha béna lenne a partnerem. Nagyon ragaszkodtam ahhoz, hogy csak akkor vagyok “normális” nő, ha megy a vaginális és a klitorális orgazmus is. Miközben most már tudom, hogy nincs külön-külön: csak orgazmus van, meg anatómiai ismeretek.
Eljutok majd a G-pontig is, de muszáj előtte a csiklóról írnom. Mert az nagyon erős, hogy a tudománynak 2000 év kellett hozzá, hogy felfedezze a csikló anatómiáját. 2021-ben pedig jártunk már a Holdon, ott vagyunk a kis marsjárókkal a Marson is, de a legtöbb ember még mindig azt hiszi, hogy a csikló az a kis pöcök a punci végén. Itt van egy brutál jó videó, igaz angolul, ami tökéletesen elmagyarázza a csikló történetét, de nyelvtudás nélkül is jól lehet értelmezni benne az anatómiai ábrákat.
Köszi, Freud!
Én most Sigmund Freudnál kezdem, aki a pszichoanalízis “atyja” és sajnos a nők szexuális életének odavágója azzal, hogy azt fogalmazta meg, hogy a csikló “infantilis” szerv, tehát komoly nő “átirányítja” a vaginájába az orgazmust. Az a durva, hogy erre nem hozott tudományos alátámasztást, de mivel ő mondta, ezért abszolút meghatározó a köztudatban a mai napig. A csikló teljes anatómiájának megismeréséig 1998-ig kellett várni, akkor egy ausztrál kutató, Helen O’Connel végre feltérképezte a csikló anatómiáját egy MRI-ben és váó, kiderült, hogy igen, odabent is folytatódik, sőt ott sokkal nagyobb. És mivel kapcsolódik a szervekhez odalent, nemcsak úgy önállóan lóg össze-vissza, ezért a vaginális orgazmus, valójában szintén klitorális, csak belülről izgatva.
És akkor eljutottunk végre a G-pontig
Szóval a G-pont valójában az a jó érzés, amikor a hüvelyfalon keresztül hozzáérsz a csikló benti részéhez, de semmiképpen nem egy új szerv. Freud elméletét egyébként a hatvanas években Masters és Johnson kutatásai cáfolták meg – van is róla egy szerintem nagyon klassz sorozat a Masters of Sex. Ernst Grafenberg and Robert Dickinson ötvenes évekbeli kutatásai, amikor is felfedezetek a vaginán belül valami más anyagból lévő kis felületet, amit aztán a nyolcvanas években G-pontnak nevezett el két másik tudós, ismét elvitték a figyelmet a csiklóról és a nőknek megint vaginálisan kellett elélvezni, vagy legalábbis megszállottan keresni azt a bizonyos G-pontot. Kutatták, keresték, kimondták, hogy a vagina elülső falában van, aztán jöttek, akik szerint sokkal mélyebben kell keresni, de végül Helen O’Connel kutatásai szerint kvázi a csikló lába a G-pont. Semmi több.
Még sokkal több és részletesebb információkat a következő helyeken találsz:
Szabad nem blog: Csikló, ahogy még sohasem láttad
Frederico Andahazi Kasnya: Az anatómus
Borítókép: Unsplash/Canva
